Michelisz Norbi a budaörsi Tesco bevásárlóközpontban tett látogatást az első brazil edzés előtt egy héttel, de a szlovákiai tesztelés után egy nappal. Az esemény a Simply Nut szervezésében mondhatni sikert aratott, 30-35-en – ha nem is egyszerre- de voltunk. Aztán mikor már csak a ”keménymag” maradt, Norbi készséggel válaszolt néhány még a SuperStars-interjú alatti ”kimaradt jelenetre” és néhány komolyabb kérdésre is.

Témaként én tettem bele mindent, amiről egy szünet végén még lehet beszélni, így a rajtszám története, a kedvenc külföldi pálya, a fotókon látott kisautó, az első versenyhétvége, és Makk Marci után azért komolyabb témák is, mint a szimulátorozás, a szlovák teszt, a vendégszereplések, a nyári programja és programjain kívül természetesen a végén beszél a hátralévő hétvégékről is.

Bakay Botond: A 2009-es ETCC óta ötös a rajtszámod. Van-e ennek valami története, mint mondjuk Mansellnél?

Michelisz Norbert: (kis gondolkodás után) Őszintén szólva nincs. Akkor is véletlenszerűen került hozzám ez a rajtszám és szerintem abban volt a legnagyobb véletlenszerűség, hogy 2010-re is megtartottam az ötöst, mert azt kapta a csapat. Onnantól kezdve pedig minden évben leadtuk a nevezést, és automatikusan az párosult hozzám, anélkül, hogy kértük volna. Hát valószínűleg most már megmarad nekem az ötös, amíg versenyzek a sorozatban. Remélem, hogy valamikor majd változik a rajtszám…

BB: Egyesre, mondjuk?

MN: Igen! (nevet) Eléggé hozzászoktam már, úgyhogy abszolút nem bánom a rajtszámot. De magának az ötösnek semmi jelentősége nincs az éltemben, tehát ez tényleg olyan, hogy a rajtszámomon kívül nem sok olyan dolog van, amihez mondjuk ötös szokott párosulni.

BB: Régebben még Brands Hatch volt a kedvenc külföldi pályád, aztán egyidejüleg nyertél Makóban, és került ki a naptárból a brit pálya. Még mindig az a kedvenced?

MN: Nem. Brands Hatch az Makaóig volt a kedvenc pályám (mosolyog), és azóta nagyon sok helyen jártam már. Ugye 2009-ben és 2010-ben volt az, amikor emlékszem, hogy évközben Brands Hatch-et mindig nagyon vártam, mint helyszínt, mert 2008 óta, mióta először versenyeztem ott megkedveltem. Az egy nagyon különleges vonalvezetésű és hangulatú pálya, de nagyon sok más helyen jártam, és azért voltak olyan helyszínek, ahol az eredmény miatt is meg mondjuk a vonalvezetés miatt is a helyszín inkább megmaradt. De Makaót a nehézsége is különlegessé teszi számomra.

BB: Életed első versenyhétvégéjén, a Suzuki Kupában az autódra csak annyi volt írva, hogy ”Mihelis”. Legalábbis csak ilyen fotók vannak. Mi lett azzal a Z-vel? Elhagytad valami során, vagy…

MN: Véletlen volt… - vág közbe – Véletlen volt, abszolút véletlen. Akkor még nem is akartam szólni, ennyire az volt. Ebből is látszik hogy mennyire hirtelen csöppentem ugye a csapathoz.

BB: Az a kistraktor, vagy micsoda, amit a régi képeken láthatunk kiskorodból, megvan még otthon?

MN: Nincs! (nevet)

BB: És mi lett vele?

MN: A kis gokartra gondolsz, arra a kisautóra?

BB: Igen, amit sok helyütt láthattunk pár fotón.

MN: Ú, azt már egy tizenegynéhány éve nem is láttam. Tehát most már több, mint 20 éve, hogy legutoljára ültem benne és onnantól kezdve, hogy elkezdtem a középiskolát… (hosszabban elgondolkodik) Már nem is tudom, de tényleg. Szerintem sajnos valami vas, vagy roncstelepen alkatrészenként különbontva. De hát fényképenként azért még elő-elő kerül. Úgyhogy az emlék az megvan… (már mosolyogva)

BB: Ugye az Eurocup alatt még Poleman volt a beceneved a hat időmérőn szerzett négy pole után. A monzai „Egy perc és nyersz” videóban Zoli Makk Marcinak hívott. Ennek mi a sztorija?

MN: Nincs története, ez a Zoli agyából pattant ki és egyébként mindig más tölti be a csapatban a Makk Marcinak a szerepét. Most volt olyan időszak, mikor én voltam. Nem tudom, igazából szerintem ez ilyen aranyos (éppen nem neveti el magát)

BB: És Zoli minek a hatására találta ezt ki, vagy miért voltál pont te egy időben?

MN: Öhm, fogalmam sincs. Tényleg nem tudom. Erről valószínűleg majd a Zolit kellene megkérdezned, vagy megkérdeznetek (ezt a körülöttünk lévő hajranorbi.hu-saknak mondta nevetve)

BB: De ő nem mondta el a Hungaroringen…

MN: Én meg nem tudom (nevet egyre jobban). Lehet, hogy olyan ”makkmarcis” vagyok, de nem tudom milyen az egyébként. Nem értettem én sem, mikor először mondta. Úgyhogy tényleg! Lehet hogy legközelebb majd mondom neki, hogy árulja el nekem is, mert engem is most már lassan kezd érdekelni. Úgy is hosszú lesz az út, aztán majd talán legközelebb… (mosolyog)

BB: Komolyodjunk. A 2005-ös élménybeszámolód az első tesztedről egy szimulátoros fórumon máig olvasható. A szimulátoros vetélytársaiddal mennyire tartod még a kapcsolatot? Nyílván nem Kiss Norbira, vagy Gabira gondlok…

MN: Hát semennyire sajnos. (kicsit a mélybe nézve elgondolkodik, majd kicsit szomorkásan) Találkozón is nagyon régen voltam már és egyébként is nagyon ritka az, hogy akár leüljek otthon és játsszak mondjuk a volt szimulátoros ismerőseimmel, és azt, hogy mikor találkoztam velük utoljára, arra már nem is nagyon emlékszem.

BB: Időnként azért még szoktál szimulátorozni, lehet párszor stream-en nézni, mint a magyar Race of Champions-t, a Suzukára való felkészülésed, vagy nemzetközi futamokat…

MN: Igen, de az utóbbi két évben külföldi bajnokságban versenyeztem inkább, az itthoni közeget már nem is nagyon van időm figyelemmel kísérni. Azért az új pályákat rendre kipróbálom a hétvégék előtt, ha nem is neten.

BB: Nemrég teszteltetek a Slovakia-Ringen. Milyen eredmé…

MN: Erről nem nyilatkozhatok részletesen, sajnos. Először még a csapat oldalán, kell hogy megjelenjen… (pont az interjúval nagyjából egy időben jelent meg - a szerk)

BB: Nem hiszem, hogy ma fog megjelenni… Valamikor jövő héten.

MN: Ja, igen? Mindegy, akkor diplomatikus leszek. Voltunk tesztelni végre és azt gondolom, hogy nagyon jó irányba haladtunk megint az autóval, és jó volt újra vezetni azt.

BB: És nyáron esetleg lesz ennek folytatása még?

MN: Tervbe van véve és nagyon szeretném, mert nyílván nagyon sok minden van még, amit ki szeretnénk próbálni még az autóval kapcsolatban. De én mindenképp nagyon örülök neki, hogy végre sikerült elmenni tesztelni. Az már, hogyha sikerül plusz alkalmat összehozni, csak hab lesz a tortán. De mindenképp érzem az eseménynek a fontosságát, úgyhogy remélem, hogy összejön.

BB: Esetleg SuperStars folytatás? Az öreg nagyon meg volt veled elégedve…

MN: Júj, az nagyon jó lenne! Csak azt néztem a versenynaptárban, hogy most versenyeznek a hétvégén Spá-ban (szerk.: az elmúlt hétvégén), az ugye már biztos nem fog már összejönni. Aztán szeptember közepén pedig… Portimao, talán, nem?

BB: Azt hiszem igen.

MN: Ugye az is az amerikai hétvége közelsége miatt biztos, hogy nem jön össze. Amerika után meg még nem tudom mi lesz a SuperStars-szal.

BB: Akkor sehol máshol nem leszel külön?

MN: Hát nem. Meg őszintén szólva annyira nem is bánom, mert eléggé telítődik a táblázatom mindenféle felkérésekkel, meg ugye nyaralni is szeretnék nagyon elmenni egy-két hétre legalább. Most ez az egy hónap augusztusban, nem bánom, hogyha az autóversenyzés az kimarad egy kicsit az életemből.

BB: Hol lehet téged majd esetleg látni nyáron? Milyen rendezvényeken?

MN: Most még formálódóban vannak az események. Azt látom, hogy egyre több ilyen jellegű esemény lesz, mint ez a mai is, úgyhogy biztos, hogy a szurkolóknak nem kell nélkülözniük majd augusztus folyamán sem.

BB: Végül Curitibáról és az év hátralévő részéről. Brazíliában mit vársz magadtól? Elvégre tavaly ki kellett hagynotok a hétvégét, így a BMW-vel ott még nem voltál, a SEAT a csapat debütálásakor meg nem viselkedett éppen zökkenőmentesen…

MN: Nehéz megmondani. A pályát ugye ismerem, ez mindenképpen pozitívum. Az, hogy ez most mennyire lesz jó a BMW-nek, azt nehéz megmondani, én mindenképpen azt gondolom, hogy semmiképp sem fogunk rosszabbul szerepelni, mint az elmúlt hétvégeken, mondjuk Portimaóban, vagy az azt megelőző versenyeken, úgyhogy mindenképp a stabil pontszerzés mind a két futamon a cél. De hogy ez pontosan a tízen belül melyik pozíció lesz, azt nagyon nehéz most itt állva megmondani, de azt gondolom, hogy ki szerencsével akár az első öt-hatban is lehetünk. Privát győzelemre mindenképpen szükségünk lenne.

BB: Dobogóra látsz esélyt még idén?

MN: Abszolút! Szinte bármelyik hétvégén. Azért hozzá kell tenni, hogy inkább mindig a második futamokon. De én most nem tudok olyan helyszínt mondani, amire biztos azt mondanám, hogy itt nincs esélyünk dobogóra, privát győzelemre, vagy stabil jó szereplésre.

BB: Privátok között hol lehet a legjobb eredmény?

MN: Ezt sem tudom most így hirtelen. Ahol jól jön ki a lépés. Remélem az év végén nekünk fog kedvezni a szerencse, és megnyerem.

BB: Köszi, és nagyon sok sikert a hétvégre!

MN: Nincs mit, és én köszönöm.

No persze a következő alkalomra is vannak még olyan érdekes kérdéseim, történeteim, esetleg viccesebb témáim, amik biztosra vehetően lesznek még. Meg persze a komolyabb WTCC-s kérdések is (amikkel személy szerint csak annyi az úgymond bajom, hogy azokból nem lehet ehhez hasonló, kétharmadát folyamatos röhögéssel, poénkodással tölteni, mint ezt, márpedig Norbit pont ez is – a karaktere - különlegessé teszi), mert azok sem hiányozhatnak. Csak szerintem az értékelés, vagy az előretekintés sokkal sablonosabb, mint a rajtszám, a kis gokart, vagy az ”elhagyott” Z története… Nem igaz?